József Attila: SZÁRADOK, TÖRŐDÖM
korán elöregszem.
A sivatag földön
álmatlanul fekszem.
nagy eres husomba
nem öntenek kedvet
s epedek busongva.
árnyékolja árok.
Könnyes bölcseség ül
rajta mint a hályog.
forgatnak meg ébren
s alva ujra játsszák,
mily bolondul éltem.
nem birja az elme.
Ifjits meg, bocsánat!
Flóra szép szerelme!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me