Juhász Gyula: Az áloévirág
Az áloévirág
A kert ölén sötétlik, mint a bánat
Az áloé, a száz évben nyitó.
Rejtelmesen csobog a kerti tó,
Tükrén az első csillag fénye bágyad.
Az áloé, a száz évben nyitó.
Rejtelmesen csobog a kerti tó,
Tükrén az első csillag fénye bágyad.
Sötét, magas apáca árnya lebben,
Az angelusztól megcsendül a táj,
A jázminoknak dús illata fáj,
Porladó álmok nyílnak ki a kertben.
Az angelusztól megcsendül a táj,
A jázminoknak dús illata fáj,
Porladó álmok nyílnak ki a kertben.
S a bús klarissza, ráboruló éjben
Elmélázgat az áloélevélen,
Melynek virágát látta még a gyermek.
Elmélázgat az áloélevélen,
Melynek virágát látta még a gyermek.
S mely egykor - ó de néki soha, soha! -
Szirmát is bontja, illatát is ontja
Jövendő ifjúságnak, szerelemnek.
Szirmát is bontja, illatát is ontja
Jövendő ifjúságnak, szerelemnek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
