Juhász Gyula: Az élet szonettje
És minden hajnal szőkén rámkacag
És mindig forrnak vágyak és nyarak,
Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!
És új reményt is, ami dalra méltó
És szemeket, amelyek, mint a mély tó,
Balzsamot adnak nékem s titkokat.
S téged gyűlölni, lázas csoda, élet,
Naponta vággyal járulok elébed
Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,
Úgy érzem, gazdag voltam benned én.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me