Juhász Gyula: Stanza a Tiszánál
Stanza a Tiszánál
Elnézem őt, a régesrégi társat,
Ki mindig szótlan és lomhán halad,
Ó, láttam véle együtt annyi tájat
A fakó, bágyadt honi ég alatt
És elmaradtak ők, a messze tájak,
Sok régi szép és kedves elmaradt,
De ő velem van s vén tükrébe fáradt
Közönnyel nézem árva magamat
S egy idegen arc néz rám vissza onnan,
Mint bús halott orcája hűs habokban.
Ki mindig szótlan és lomhán halad,
Ó, láttam véle együtt annyi tájat
A fakó, bágyadt honi ég alatt
És elmaradtak ők, a messze tájak,
Sok régi szép és kedves elmaradt,
De ő velem van s vén tükrébe fáradt
Közönnyel nézem árva magamat
S egy idegen arc néz rám vissza onnan,
Mint bús halott orcája hűs habokban.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
