Juhász Gyula: Idegen sírok közt

Idegen sírok közt

Idegen sírok közt botorkál a lábam,
Idegen ősz fázós, öreg avarában.

Idegen táj néz rám, hűvös őszi szántás,
Idegenül kong egy távoli kiáltás.

Nézem a sok kis sírt, egyszerű kis lelkek,
Itt aludják át az őszt, a gyászt, a csendet.

Minden második hant keresztje tudatja,
Hogy alatta alszik egy idegen Anna.

Milyenek lehettek? Szelíd, szláv leányok,
Szívükben viseltek egy bús mennyországot,

Csönddel, áhítattal jártak a mezőben,
Amíg elpihentek a kis temetőben.

Hol egy idegen és halálos bús szív vár
Távoli Annára, ki messzebb a sírnál.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!