Juhász Gyula: Ütközet
Ütközet
Mint csöndes, szürke ágyúk a lomha béke évén
Némán, mélán megülnek a félszerek homályán,
Zápor paskolja hátuk, állnak álmodva, árván.
Némán, mélán megülnek a félszerek homályán,
Zápor paskolja hátuk, állnak álmodva, árván.
Így élnek lelkek, tűrve a bánat renyhe csendjét,
Gubbasztva és alélva a lomha úti porban,
Közönytől és a gondtól kopottan és tiportan.
Gubbasztva és alélva a lomha úti porban,
Közönytől és a gondtól kopottan és tiportan.
Míg egyszer jő a nagy nap, a vész, a harc, a végzet,
És elfojtott keservük tűzmagja lánggal égve
Süvölt sorsként, halálként és száll pokolba, égbe.
És elfojtott keservük tűzmagja lánggal égve
Süvölt sorsként, halálként és száll pokolba, égbe.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
