Juhász Gyula: Emlékeim
Emlékeim
Emlékeim oly messziről üzennek,
Mint a halál és mint a végtelenség.
Melegszem síri lángjánál tüzeknek,
Mikkel felém csillognak régi estvék.
Mint a halál és mint a végtelenség.
Melegszem síri lángjánál tüzeknek,
Mikkel felém csillognak régi estvék.
És látom tiszta mosolyát szüzeknek,
Kiknek halottas ágyát most vetették,
Szememben elhunyt csillagok tüzelnek
S magam vagyok magamnak boldog emlék.
Kiknek halottas ágyát most vetették,
Szememben elhunyt csillagok tüzelnek
S magam vagyok magamnak boldog emlék.
És érzem bár, hogy nemsokára elmék
És vége lesz e síri ünnepeknek,
Lelkemben nyári hárfák ünnepelnek.
És vége lesz e síri ünnepeknek,
Lelkemben nyári hárfák ünnepelnek.
S úgy nézem én a téli naplementét,
Mint víg majális végét néma gyermek,
Ki legelőször súgja, hogy szeretlek.
Mint víg majális végét néma gyermek,
Ki legelőször súgja, hogy szeretlek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
