Juhász Gyula: Egyedül
És hogy kemény kövektől zord az ut
És nincs, ki az utast estére várja
S a távolok lámpája is hazug.
És hull a köd és száll a mély ború
S halott lombot terít elénk az este
És koszorúnk mindszenti koszorú,
És e világon csöndes győzedelmünk
A szűz magasság, hol lelkünk lakik.
Milyen nyarak, milyen pompák és tájak,
Miket elhagytál! De már itt vagy, itt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me