Juhász Gyula: Szomorú játék
A hallgatag sötétben nézem én
A karmester botját, hogy leng az űrbe,
Míg perdül a vad álomköltemény.
Hazug, akár lelkemben a remény
És látom, hogy szürkülve és elnyűve,
Mint rohanok a roppant filmen én!
Vagy más játékot e hazug zenéhez,
De siket a zenész s a film nem érez.
Kifáradt néző, kénytelen játékos,
Amíg kihúny a fény s eltűnik árnyam!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me