Juhász Gyula: Egy virágért
Egy verset, mely a szívemből terem,
A szívemből, mely könnyeimmel ázott,
Mint a mező ködülte éjeken.
Ha jól fölszántják viharok s ekék.
Ó viharom, én rettenetes évem,
Elég volt nékem, több is, mint elég.
És ültem mélyén a fekete kútnak
S hallgattam, amint sorsom varja károg.
Egy fehér rózsát e mély kútba hintett.
Mit adjak egy virágért, mint virágot?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me