Juhász Gyula: Tömörkény utcáján
Tömörkény utcáján
A régi utcán lassan ballagok,
Fölöttem békés esti csillagok.
Fölöttem békés esti csillagok.
Mély nyugalom lágy szőnyege terül
Végig az utcán s a csönd hegedül.
Végig az utcán s a csönd hegedül.
Az ablakok, mint hű öreg szemek
S a régi házak is öregszenek.
S a régi házak is öregszenek.
Oly egyedül, oly bánatos vagyok,
Mint akit minden álma otthagyott.
Mint akit minden álma otthagyott.
S a csöndben, estben, árnyban mintha csak
Hozzám suhanna egy szelíd alak.
Hozzám suhanna egy szelíd alak.
S én halkkal, loppal suttogok vele,
Mint hervadt hársak hulló levele.
Mint hervadt hársak hulló levele.
A magyar bánat mély zenéje zeng,
Bús hangfogóval vén szívembe bent.
Bús hangfogóval vén szívembe bent.
Én sírok, vallok, panaszom zokog,
Ő mosolyog, miként a boldogok.
Ő mosolyog, miként a boldogok.
A hangja mint a távol cimbalom,
Szívembe zöng nyugalmas biztatón.
Szívembe zöng nyugalmas biztatón.
Szemén megcsillan egy tisztább világ,
Mint jegenyéken túl a délibáb.
Mint jegenyéken túl a délibáb.
Ó drága árnyék, holt, hű cimbora,
Biztass, vezess és el ne hagyj soha!
Biztass, vezess és el ne hagyj soha!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
