Juhász Gyula: Turán után
Turán után
Néha megcsap, mint napkeleti illat,
Fűszeres, álmos, valami vad mámor,
Ősi szavaknak mély zsongása ringat
És elcsal innen, e fonnyadt világból.
Fűszeres, álmos, valami vad mámor,
Ősi szavaknak mély zsongása ringat
És elcsal innen, e fonnyadt világból.
Néha elfog valami mély honvágy
Az ős pusztára, amit cserben hagytunk
S szívembe tündökölnek égi rónák
Vén csillagai s megállok alattuk.
Az ős pusztára, amit cserben hagytunk
S szívembe tündökölnek égi rónák
Vén csillagai s megállok alattuk.
És érzem, eltévedtem a sűrűben,
Az embernyájban, idegen gyűrűben,
Kőbörtönök közt tétováz a léptem.
Az embernyájban, idegen gyűrűben,
Kőbörtönök közt tétováz a léptem.
És érzem, hogy hiába hull a vérem,
Közönynek szürke homokja beissza
És őshazámba nem mehetek vissza.
Közönynek szürke homokja beissza
És őshazámba nem mehetek vissza.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
