Juhász Gyula: Flaubert emlékének
Flaubert emlékének
Hogy szent az írás és hogy vér a tinta,
Hogy könny és vér, ezt érzem és tudom
S a gőg szavát is szíved sírva írja
S nem tudsz megállani a bús uton,
Hogy könny és vér, ezt érzem és tudom
S a gőg szavát is szíved sírva írja
S nem tudsz megállani a bús uton,
A mély uton, mely a magányba úgy visz,
Mint temetőbe özvegyet a gyász,
Betűk a fejfák itt és vértanúid
Nyugosznak erre s nincs föltámadás.
Mint temetőbe özvegyet a gyász,
Betűk a fejfák itt és vértanúid
Nyugosznak erre s nincs föltámadás.
Az élet láza és lármája hívhat,
Te itt maradtál egy mohos padon,
Egy kínpadon, veled a fájdalom.
Te itt maradtál egy mohos padon,
Egy kínpadon, veled a fájdalom.
Ó adj nevet, adj hangot álmaidnak,
Mert följárnak majd és kísértenek,
Ha rádborul utolsó éjjeled!
Mert följárnak majd és kísértenek,
Ha rádborul utolsó éjjeled!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
