Juhász Gyula: A szent szarvas
Vesztett harcok alkonyatján,
Arany gyertya sebzett szarván,
Megjelent komor mogorván.
Szép pogányság bús reménye,
Sápadó arany vak éjbe,
Eltűnt erdők sűrüjébe.
Látta Géza s elmerengett,
Látta Sólom, aki vesztett,
Látta igric s könnye pergett.
Ez a bú él énekemben,
Ez a gyász öl lassan engem,
Ez a kín rág a szivemben.
Mért tűntél el ez világról,
Mért lőn lelkünk, régi bátor,
Gyönge, gyáva, aki vádol?
Aki fénylett, aki eltünt,
Hol keressünk, hol felejtsünk,
Borral, vérrel, hogy temessünk?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me