Juhász Gyula: Fohászkodás
Mint őszi lomb a szálló levelet.
Szőkén keringve hulljanak az őskert
Örök rögére, holt álmok felett.
Hunyó világán, vágyam lángja az,
Múlt ifjúságom gazdag temetőjén,
Míg jő a tél, mely dúdol és havaz.
Magányom dombján s nézem hallgatag,
Hogy a napóra árnya mint halad.
Táncolnak ott fenn és elmúlnak itt lenn,
De élsz és vársz örök szerelmem, Isten!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me