Juhász Gyula: Szonettek Finikének

Full text search

Szonettek Finikének
 
I.
 
Már jön az ősz. Magányosan az erdőn
Elnézem követét, a levelet,
Amely egymásra hull szelíd merengőn
És várja, míg a tél is közeleg.
 
Már jön az ősz. Lelkemnek ősze itt van,
Reménye, vágya: vándor madarak,
Más tájra szálltak, hol csak álmainkban
Virul tavasz a boldog hant alatt.
 
Majd jön a tél. Hadd jőjjön! Én szeliden
És szomorún lehajtom fejemet
Örök párnámra, mint a levelek.
 
Éltem, daloltam és szerettem itt fenn
S két meleg karnak ölelése még
Ott lenn a mélyben is örökre véd!
 
II.
 
Minden mulandó. Legszebb perceinket
Halál vigyázza. Minden hervatag.
A rózsa és a szerelmes tekintet
Egy sírba hullnak és elomlanak.
 
Minden mulandó. Ó de ez a legszebb,
Hogy tűnt perc méze boldogít tovább
S bár letaroltan állanak a kertek,
Megőrizzük múlt május mámorát.
 
Amit te adtál, bár elszállt az óra,
Én elviszem a síri nyugovóra
S az örök éjben is hevítni fog.
 
Az angyalok közt nem lehet titok
S idők végéig áldott lesz neved.
Mivel szerettél és szerettelek!

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me