Juhász Gyula: A rém
Álomtalan, vak éjeken,
Kopog, dobog, indul, megáll
És jár tovább hűségesen.
Figyelem néha: alszik ő?
Fölöttünk ápolónk virraszt,
A végtelen és bús Idő.
Kopog, dobog, jár, kél a Rém
S álmomban is hallom, amint
Föl és lejön, megy feketén.
Vállamra teszi ujjait.
De nem. Megint indul, megáll,
Megáll és indul. Árnya int...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me