Juhász Gyula: Ibolyka IV.

Ibolyka IV.

Virágszirom fehére, puhasága
Villog, vakít lányos, gyöngéd nyakán...
Ó, mért fordít hátat felém a drága?
Édes kis arcát mért nem láthatám?

(Gács)

Csak a tükörben, mint hattyú a tóban,
Ring arca mása, a halvány való.
És a tükör fölszikrázik ragyogva,
Mert szeme tűz rá, a fölcsillanó.

(Juhász)

Fejét szép, fényes glóriába vonja,
Villanyvilágban villogó haja
És homlokán sötétlő bársonyszalag,
Mint napsugárban egy kis éjszaka.

(Magyar)

S ha rádvilágít aztán nemsokára
Az éjszakában forró napsugár,
A kávéházi öreg poétákra
Is gondolj néha-néha kisleány.

(Terescsényi)

1920

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!