Zsengék | Verstár - ötven költő összes verse

Zsengék

REZIGNÁCIÓ

Miért reméljek? Hogy csalódás
És szenvedések tengerén
Keresztül törve, sír homályán,
A rögben megnyugodjak én?

Hogy összetörve, megalázva
A sír borítson engemet;
S az élet gyászos kínja végén
Síromban leljek - kezdetet!

Mert kezdet ám a sír homálya,
A nyugalomnak kezdete,
Ott alszik, nyugszik minden ember
S elzúg az idők tengere.

De a sír mélye változatlan,
Idő, enyészet nincsen ott,
Túléli az idők folyását
Örökre, mindenik halott!

- S a sírnak férge összerágja
A vágyainkat odalenn,
Mily boldogság is ott pihenni
- Nem kell remélni - sohasem!

1898

VIGASZTALÁS ELÉGIA A "NAZARÉNUS" NÉPDALOK A BOLYGÓ HOLLANDI A HIT MAGYAR EPIGRAMMOK MODERN "DIVINA COMMEDIA" EPIGRAMM MERENGÉS MULANDÓSÁG OVIDIUS RÓZSÁK KÖZÖTT GYÖNGYÖK HERVADÁS RÉGI NÓTÁK HULLDOGÁL A FA LEVELE HARANGOK DON QUIXOTE RÁKÓCZI HÁRSFÁI ERZSÉBET NAPJA STRÓFÁK A ROMANTIKÁRÓL VALÓSULATLAN ÁLOM VÖRÖSMARTY ŐSZIRÓZSA MILLIÓKNAK BÚJÁT... A TETEMNÉZŐBEN KARÁCSONY FELÉ PUSZTÁK

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!