Katona József: A Holdhoz
A Holdhoz
Bágyadt Leányifjú! *
játszi tárgya az édes andalodásnak!
lankadíts le hideg tüzeddel ezen hűs
Éjnek Királynéja!
Anyja a körülötted égve enyelgő
csillogós csecsemők ezernyi sorának!
Légy üdvözölt szép Hold!
téged alkota már a Gerjedelem ma
Istenének: előtted ömledeznek az édes
Ah! bár elég volnék
mindazon heves érzemény kirebegni
a hideg levegőbe, mellyben alélgat
mellyel feléd tömjénz
a Szerencse ölébe' szunnyadozó sziv
hál'adatja - midön kivonja magát, s le-
Ott a liget híves
rejtekébe vonúlt homály közepén néz
fel reád, kebelekre öszveborúlva
a bús halandóság
elrepűle belőllök: angyali álom
játssza ott csak az égi boldogulásnak
Endymion rnódon
várja kellemetes varázsidat ott egy
lanyha csókod elébe hengeredő kis
azt elnyelő tó ott
andalog. - Siet öszve a patakocska
habja, hogyha ezüstös arculatod förd
Fördj! fördj belé szép Hold!
még az Est leesett siralmit is a fű-
szálakon lebegik feléd enyelegve
S majd - ollykor a küzdő
hói tornyozatot leverve ha ált'törsz -
üdvözölve köszönti jöttödet a fényt
s ott egy Juhar lengőn
csettögő levelén pihenni leszállott
fényke foltodat akkor ollyan igen kész
Neked piheg hálát
a Szerelmese enyhü oldala mellett
álmot urbikoló kis Gerlicehím a
Neked virít vissza
fényt azon ragyogó bogárka az éjben,
melly tüzet vet amott az elmaradott út
Téged sohajt a Meg-
tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap
tűzvilága vegyes zajába' kifáradt
Téged teként sújtva
a szigor temető kereszti között egy
sirhalom tetején szülői után El-
A csacska berken túl
csak te öntsz örömöt kisirt szemein szép
özvegy Alcionénak ablaka sárgúlt
ah, csak csupán tőlled
várja vissza az elrabolt Napot - a ki-
tépetett csemetét - reménye reád! te
Áldott virrasztó fagy-
mécse a hideg éji borzadozások
gyáva rabjainak! jövel, jövel, óhajt
Sirján szerencsémnek
rád tekéntek ezen magánybol elázott
arccal - ah, hideg éj királyi Kegyesse,
És hogyha súgárid
fáradott maradéka majd aluvó szép
Gyilkosom szemein leül Lugosának
akkor, Kegyes, csókold
kármin ajkira könnyemet, s vegyesitsd be
játszi álma közé varázs susogással,
játszi tárgya az édes andalodásnak!
lankadíts le hideg tüzeddel ezen hűs
| domb fűvei közt. |
Anyja a körülötted égve enyelgő
csillogós csecsemők ezernyi sorának!
| nyújtsd dajkakarod! |
téged alkota már a Gerjedelem ma
Istenének: előtted ömledeznek az édes
| s a bús kebelek. |
mindazon heves érzemény kirebegni
a hideg levegőbe, mellyben alélgat
| a tűredelem - |
a Szerencse ölébe' szunnyadozó sziv
hál'adatja - midön kivonja magát, s le-
| rogy színed előtt. |
rejtekébe vonúlt homály közepén néz
fel reád, kebelekre öszveborúlva
| két boldog alak; |
elrepűle belőllök: angyali álom
játssza ott csak az égi boldogulásnak
| szent érzeteit. |
várja kellemetes varázsidat ott egy
lanyha csókod elébe hengeredő kis
| völgy csermelye, s az |
andalog. - Siet öszve a patakocska
habja, hogyha ezüstös arculatod förd
| rezgő tetején. |
még az Est leesett siralmit is a fű-
szálakon lebegik feléd enyelegve
| a szűz Zephirek. |
hói tornyozatot leverve ha ált'törsz -
üdvözölve köszönti jöttödet a fényt
| nyert hűs levegő; |
csettögő levelén pihenni leszállott
fényke foltodat akkor ollyan igen kész
| ringatni vele. |
a Szerelmese enyhü oldala mellett
álmot urbikoló kis Gerlicehím a
| szűk fészek előtt. |
fényt azon ragyogó bogárka az éjben,
melly tüzet vet amott az elmaradott út
| hökkent fiának. |
tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap
tűzvilága vegyes zajába' kifáradt
| Bölcs agyveleje. |
a szigor temető kereszti között egy
sirhalom tetején szülői után El-
| érzékenyedett. |
csak te öntsz örömöt kisirt szemein szép
özvegy Alcionénak ablaka sárgúlt
| pirzöldein ált': |
várja vissza az elrabolt Napot - a ki-
tépetett csemetét - reménye reád! te
| egy Istene vagy! |
mécse a hideg éji borzadozások
gyáva rabjainak! jövel, jövel, óhajt
| hűs pázsitom is. |
rád tekéntek ezen magánybol elázott
arccal - ah, hideg éj királyi Kegyesse,
| vedd ált' ez özönt! |
fáradott maradéka majd aluvó szép
Gyilkosom szemein leül Lugosának
| árnyéka között: |
kármin ajkira könnyemet, s vegyesitsd be
játszi álma közé varázs susogással,
| hogy érte folyott. |
Emlékeztetem az olvasót azon tudvalévő dologra, miképpen a Kezdetbeli őseink imádván a Holdat, nem tudták, mellyik Nemben légyen: nyájas és csendes voltárol Leánynak vélték; de minthogy éjjel járkál - tudván az Asszonyi félénkséget - inkább a bátor férjfi nemet gondolták. Innét lett, hogy két nemet tulajdonítottak neki, és egy férjfi köntösbe öltözött Leány képében tisztelték.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
