Kazinczy Ferenc: A SZABAD ERDÉLY. | Verstár - ötven költő összes verse

A SZABAD ERDÉLY.

A török elüzetése után.

Szabadon lihegsz, szeretett haza,
Szabadon lihegsz, megint! karunk

Béklyóidat összetöré!

Itt vesztenek ők, itt hulltanak el;
Lobogó tüzeit seregökre

Az isteni bosszu lövellé.

Nem ejte le minket erő;
Bízakodás teve rabjaivá

Minket a pogánynak.

Esküdt, s mi jók hivénk szavát;
S ő a hivőket, bízakodókat,

Cselébe voná, megbuktatá.

Hegyeink aranyát, ugarinknak
Gazdag termésit irígylé,

És a mit táplál a mező.

Paripáink neki nyihogtak,
Gyapját neki nyírta meg a nyáj,

S a mit nem vett el, ellopá.

Magyarra vivé ki a magyart,
S vicsorga dühében, hogy a két

Testvérhad érte egymást ölé.

Éh gyermekeinket maszlagon
Hízlalta pribégjeivé, hogy ők

Verdessék, a mi még nem ing.

S mi nyögénk a vad dölyf kéjeit,
S viselénk, de mérges fájdalomban,

Az alázó súlyos igát.

Hunyadink nagy lelke nem hagyott el,
Hunyadink nagy lelkét nem hagyánk el,

S lepattogának lánczaink.

Itt vesztenek ők, itt hulltanak el,
Lobogó tüzeit seregökre

Az isteni bosszu lövellé!

Szabadon lihegsz, szeretett hazánk!
Szeretett hazánk! szabadon lihegsz,

Hunyadink nagy lelke van veled.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!