Kölcsey Ferenc: A VÉGNYÚGALOM

A VÉGNYÚGALOM

Ohajtom én hüs sírhalomban

Aludni csendes éjemet,
Szendergve boldog nyúgalomban
Leélvén kínos éltemet.

Aludva sírom éjjelében

Lágy nyúgalom leng hamvamon,
Mint leng zefir könnyű röptében
Virító rózsabokrokon.

Majd Lotti szép tekintetével

Borongva áll sírom felett:
Mint Hesper bájoló képével
Ha felszáll halmaim megett.

Hall majd egy fülmilét csattogni

Az elborító lombokon,
És édesen fog andalogni
A lágyan ömlő hangokon,

S szelíd álomra szenderedve

Szent képzeteknek karjain,
Még egyszer ah, sohajt epedve
Költője kellő daljain.

Álmosd, 1810. január 24.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!