Kölcsey Ferenc: ALKONYI DAL
ALKONYI DAL
| Nyögve kél az esti szellet, |
Csolnakom száll a part mellett
Csörgő víznek habjain.
Csillag s hold a víz tükrében,
Zöld erdő partja mentében,
Bokrain száz rózsa leng,
Philomela köztök zeng.
| Csattogó bájhangozatja |
Lelkem minden gondolatja
Lágy érzésbe sűlyedez.
Szívem habzik, mint az ének,
S cseppje hő szemem könnyének
Vízen, parton, erdőn túl
Ismeretlen tárgyért húll.
| Ég, ó sátorod pompáján |
Leng egy csillag nyúgot táján
Mely ott rózsaszínben ég.
Csillaga a Szerelemnek!
Habja mért dagad keblemnek?
Hozzád mért gyújt ily erő?
Idvesség tán tőled jő?
Cseke, 1825. május
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
