Kölcsey Ferenc: ÉLET
ÉLET
| Te sírhalomnak bús homálya, |
Rád nézni mégis gyötrelem,
Kedvét e szív csak itt találja.
Sürű kény s fájdalom felett,
Mint csolnak a habok körében,
Hánykódom s nyugszom hív ölében
Védangyalomnak, mely vezet.
| Vadon, mint kométák pályája, |
Fellobban a remény fáklyája,
Midőn borítnak gondjaink;
S puszták, miként vár omladéki,
Ha lesznek majd Éden vidéki,
S szemeink a múltat keresik,
Könnyezni mégis jól esik.
| Erőt a férfiú lelkébe, |
S öröm ha jön s ha szenvedés,
Egyformán lépjen ellenébe.
Történet vagy sors egyeránt
Zúg itt örök tenger körűlünk,
És partot érünk vagy merűlünk,
Csak istenségnek karja ránt.
| Egy szív s egy lélek szélveszekben, |
Rény és erő lakjék ezekben,
S ha szállhat lankad s felénk?
Tündérképeknek ellenébe
Tőlünk nem megy sohajtozás,
Itt bennünk a vigasztalás,
Nincs élet a felhők körébe.
Álmosd, 1814. március 10.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
