Kölcsey Ferenc: GYÖNGE KÉZZEL. . .
GYÖNGE KÉZZEL. . .
Töredék
| Gyönge kézzel nékem is Cythére |
Míg hevülvén keblem szép tüzére
Olvad égi lyányka dalomon.
Ah, de gyorsan folyt le minden óra,
Gyorsan folytak, Ámor, napjaid,
Éltem egy rövid éj volt, Aurora
Szórta széllyel boldog álmait.
| Éltem eltünt, tompa nyúgalomnak |
Semmi örömnek, semmi fájdalomnak
Nincsen út a megholt kebelén.
Ó sors, futhatnék bár vészes pályát,
Vérzenéd bár, ó sors, szívemet,
Fényre hozná fájdalmim homályát,
Hogy még érezhetném létemet.
| És te lant, zöld fáim alkonyában, |
Függni fogsz Cythére lúgasában,
Elhagyatva szent árnyék alatt.
Majd ha lengvén hűvös enyhelyéből
Lassú szellet gyöngén érdekel,
Halkal, mint najádok rejtekéből
Jön az ének, sorsom zengjed el.
Álmosd, 1812. szeptember
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
