Kölcsey Ferenc: HONVÁGY ÉS SZERELEM
HONVÁGY ÉS SZERELEM
| Zöld partján éltem a Tiszának, |
Szelíd napok tisztán folyának,
Kertem hozott virágokat;
Körűltem lelkesűlt az élet,
Bánat s öröm lágy énekké lett,
Mégis, ki fejti meg, miért,
Ohajtásom más sorsot kért.
| Elhagytam partját a Tiszának, |
Bennem borongva hajnallának
Vérző honvágy s bús szerelem;
Szemem minden felhőt kisére,
Irígy valék minden szellőre,
Mely rózsás illattal tele
Pályát kelet felé lele.
| Sohajtozám: derülj ki bennem |
Ott sem hagyott lángod pihennem,
Van itt is, ami kedvre hív!
De képzetim folyton vezettek,
Lengvén a honcsillag felettek,
A távolig s a múlt felé,
Búmat minden nap érlelé.
| Eget s földet kérék, miattam |
S ím bánatomban elhervadtam,
Majd hant alá borít a vég.
S dombján a csendes énekesnek
Keletről lágy szellők röpesnek,
De azt meg nem tudhatja más,
Zúg-e köztök egy sóhajtás?
Pest, 1826. november
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
