Kölcsey Ferenc: KÖLTŐ
KÖLTŐ
| A költőnek lángkeblében |
Mely derűlet s alkony vív!
Mondjátok meg, ó, mi az,
Ami búban és örömben,
Kedv s keserv pillantatában
Itt benn habzik, itt benn küzd,
S mély titoknak fátyolában
Mennyet s poklot rejtve sző?
| Nékem is pirúlt az élet, |
S milliom szín pompájában
Fennragyogva szállt felém.
És feküdtem szép ölén,
Szívtam kelyhe balzsamát,
S mért hogy a legédesebb csöpp
Fájdalommal elvegyűlve
Forra végig ajkamon?
| Röppenj, röppenj, szűk Jelenlét! |
Múlt s Jövő tekintetemnek
Messze, messze, messze int.
Ismeretlen, szent Haza!
Hol vagy, ah, rendelve nékem?
Nyugtalan szív merre vágysz?
1826
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
