Kölcsey Ferenc: REMÉNY, EMLÉKEZET
REMÉNY, EMLÉKEZET
| Éltünk rögös határain |
S felleg borúlván útain,
Nyújt mindegyik kezet;
De bár tekint bíztatva rád,
Vigasztalást egyik sem ád:
Remény s Emlékezet.
| Emlékezet lebegteti |
S bús képzetekben rengeti
Borongó kebeled.
Múlt kedv után titkon epeszt,
Múlt kín között ismét senyveszt,
S lelkedre hoz telet.
| Kéklő lepelben messze jár |
Magához int, de meg nem vár
Tovább tovább lengvén.
S míg lepkeszárnyát kergeted,
Lezúg hiában életed,
S állasz pályád szélén.
| Rosszat ne félj, s ne kívánj jót |
Öleld meg a jelenvalót,
Mely játszik és örűl.
S bár ködbe néha burkozik,
De színe gyorsan változik,
Ajkán mosolygás űl.
Cseke, 1824. február
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
