Kölcsey Ferenc: VÉSZ
VÉSZ
| Bús vihar kél, duzzad a hab, |
Isten hozzád, messze kék part!
Isten hozzád, hű lakom!
És te lyányka légy szerencsés,
Kit más boldog karja bír!
Szikla s örvény én körűlem,
S hullám közt vár puszta sír.
| Bús vihar zúg, harsog a hab, |
Melyen vad ború sötétlik,
Melyre fény már nem dereng.
Itt tekintek a vizekbe
Mélyen, tompán, hidegen;
Kín és kény, és föld és élet
Oly üres, oly idegen!
| Szikla rendít, nyíl az örvény, |
Fennzajong bús tenger árja,
Lenn ezüsthab hű lakom.
Majd a vándor vész között jár,
Kormányán kétségben űl,
Nem sejdítve, hogy hajója
Enyhe sír fölett röpűl.
Cseke, 1832. január 26.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
