Komjáthy Jenő: ISTEN
Egy mozzanat az óriási szervezetben,
Egy gondolat a roppant agyvelőben,
Egy dobbanat te végtelen szivedben;
S e mozzanat, e gondolat, ez érzés
Odakiáltja íme néked: Én!
Tőled vagyok s mégis különbözöm,
Érted vagyok és mégis magamért,
Feléd megyek és mégis távozom,
Belőled lettem s mégis mindöröktől,
Beléd hullok, de mindig én leszek.
De azt is, hogy Te semmi nélkülem.
Jaj annak, aki tőled elszakad!
De aki tőled nem különböz,
Aki tebenned végképp elvegyül,
Kit elnyelsz, mint folyót a tenger!
Ó, annak még százszor jaj!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me