Komjáthy Jenő: AZ ÖRÖK DAL
Szivem csordultig telve van,
Magába már nem fér e lélek,
Ez üdv, e kéj határtalan!
Vágy, érzés, milljó gondolat,
Ledőlt minden korlát, sorompó,
Lelkem, miként a fény, szabad.
Ringatnak az örök habok,
S hogy lényem árad szerte-széjjel:
Úgy érzem, minden én vagyok.
Mikéntha minden zengene ...
A föld, a csillagok, a tenger,
Minden szivemmel van tele.
Rajongna, élne szikla, rög ...
Állat, virág, fa, sőt az ember
Érezne tégedet, Örök! ...
Szeretne, fönnen érzene,
Remegne kéjtől, szent gyönyörtől
Minden dal, illat, fény, zene ...
Mint Orfeusznak énekén ...
Az öröklétnek, örök üdvnek
Csodás mélységit zengem én.
Az óceán s a csillagok,
Szín és sugár, dal, illat, éter:
Ugy érzem, én minden vagyok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me