Komjáthy Jenő: AZ ÖRÖK DAL

Full text search

AZ ÖRÖK DAL
 
Már nem birok tovább magammal,
Szivem csordultig telve van,
Magába már nem fér e lélek,
Ez üdv, e kéj határtalan!
 
Szivemből mint egy lángfolyam tör
Vágy, érzés, milljó gondolat,
Ledőlt minden korlát, sorompó,
Lelkem, miként a fény, szabad.
 
Szétáradok a mindenségben,
Ringatnak az örök habok,
S hogy lényem árad szerte-széjjel:
Úgy érzem, minden én vagyok.
 
A lég, a fellegek, az erdő,
Mikéntha minden zengene ...
A föld, a csillagok, a tenger,
Minden szivemmel van tele.
 
És mintha mind lobogna, égne;
Rajongna, élne szikla, rög ...
Állat, virág, fa, sőt az ember
Érezne tégedet, Örök! ...
 
Sőt, mintha mind magasba törne,
Szeretne, fönnen érzene,
Remegne kéjtől, szent gyönyörtől
Minden dal, illat, fény, zene ...
 
A természet átszellemülne,
Mint Orfeusznak énekén ...
Az öröklétnek, örök üdvnek
Csodás mélységit zengem én.
 
És mintha mind belém ömölne,
Az óceán s a csillagok,
Szín és sugár, dal, illat, éter:
Ugy érzem, én minden vagyok.
 
[1891. december 12.]

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me