Komjáthy Jenő: ÖNVÁD
ÖNVÁD
Van-e, ki mer vádolni engem?
Bírám ki lesz itt énnekem?
Egy fehér zászló van kezemben:
Szeplőtelen becsületem.
Bírám ki lesz itt énnekem?
Egy fehér zászló van kezemben:
Szeplőtelen becsületem.
Gúny, rágalomnyíl visszapattan
E férfimellről nyomtalan;
Vár e kebel, megvíhatatlan,
Hiába csel s ádáz roham.
E férfimellről nyomtalan;
Vár e kebel, megvíhatatlan,
Hiába csel s ádáz roham.
Vádolni nem mer senki engem;
Sértetlen állok s egyedül;
Nem üldöz, elhagyott az ellen,
A jó barát tisztel s kerül.
Sértetlen állok s egyedül;
Nem üldöz, elhagyott az ellen,
A jó barát tisztel s kerül.
Templom e szív, ünnepi csöndjét
Csak magas ének veri fel;
Nem jönnek el, hogy összedöntsék,
Ki jő, borzad s imára kel.
Csak magas ének veri fel;
Nem jönnek el, hogy összedöntsék,
Ki jő, borzad s imára kel.
És mégis milyen vad, sötét láng
Égeti folyvást arcomat?
És mégis milyen vad, sötét hang
Jövendöli balsorsomat!
Égeti folyvást arcomat?
És mégis milyen vad, sötét hang
Jövendöli balsorsomat!
És mégis milyen mardosó kín
Mozdulnom és lélegzenem!
A belső rémek légióin
Megtörik önhitt szellemem.
Mozdulnom és lélegzenem!
A belső rémek légióin
Megtörik önhitt szellemem.
Bár nékik hozzáférhetetlen
És a tömegnél jobb vagyok:
Vad fájdalom szaggatja keblem,
S bánattól összeroskadok.
És a tömegnél jobb vagyok:
Vad fájdalom szaggatja keblem,
S bánattól összeroskadok.
Rajtam egy vérfolyam csapott át,
Tátong ezer-ezernyi seb;
Ó, szörnyü kín, ó, rémes önvád:
Én vagyok a legbűnösebb!
Tátong ezer-ezernyi seb;
Ó, szörnyü kín, ó, rémes önvád:
Én vagyok a legbűnösebb!
Engem vádol minden seb ajka,
Minden kisajtolt drága könny,
Minden sóhaj, melyet sohajta
Tört vágy és meggyilkolt öröm.
Minden kisajtolt drága könny,
Minden sóhaj, melyet sohajta
Tört vágy és meggyilkolt öröm.
Te vagy, te vagy! - kiált az Ínség,
Te okozál minden nyomort,
Te döfted át a szívek szívét,
Te imádtad vakon a port!
Te okozál minden nyomort,
Te döfted át a szívek szívét,
Te imádtad vakon a port!
A véred mindig bűnre lobban,
És véres bosszuért kiált;
Te reszketél az orgyilokban,
Mely testvérszívet jára át!
És véres bosszuért kiált;
Te reszketél az orgyilokban,
Mely testvérszívet jára át!
Te csillogál a tőr hegyében,
Mely szeretetből ölni tört;
Te vagy, ki más- s önátkaképpen
Megmérgezett minden gyönyört!
Mely szeretetből ölni tört;
Te vagy, ki más- s önátkaképpen
Megmérgezett minden gyönyört!
Te vagy, te vagy! - kiáltja minden,
Te vagy a bűnös egyedül!
Ott van az ok sötét szivedben,
Hol minden gonosz egyesül. -
Te vagy a bűnös egyedül!
Ott van az ok sötét szivedben,
Hol minden gonosz egyesül. -
S egyszerre látok fölszakadni
Minden siralmat, bút, iszonyt,
Fejem fölött magasra csapni
Mindent, mi vért és átkot ont.
Minden siralmat, bút, iszonyt,
Fejem fölött magasra csapni
Mindent, mi vért és átkot ont.
Bűnöst kiált az Összeség rám,
Engem vádol az Egyetem;
Sötét szemek merednek énrám,
S a szégyentől kiég szemem.
Engem vádol az Egyetem;
Sötét szemek merednek énrám,
S a szégyentől kiég szemem.
Én, én! - kiáltok iszonyodva;
Én, én! - zokog minden parány;
És levék önmagamnak pokla,
S az embert meg nem válthatám!
Én, én! - zokog minden parány;
És levék önmagamnak pokla,
S az embert meg nem válthatám!
Minden csöpp vérem azt kiáltja:
Én vagyok a legbűnösebb!
Leroskadok a föld porába,
És fölszakad az ősi seb.
Én vagyok a legbűnösebb!
Leroskadok a föld porába,
És fölszakad az ősi seb.
A gyászruhát magamra öltöm,
S arcom rémülve rejtem el:
Nincs bűn ez óriási gömbön,
Melyet nem én követtem el!
S arcom rémülve rejtem el:
Nincs bűn ez óriási gömbön,
Melyet nem én követtem el!
[1893. február 24.]
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
