Komjáthy Jenő: EGY MOZZANAT
EGY MOZZANAT
Rút, mint Quasimodo, a sír s az éj fivére,
S a rút Janót, a pórt Adélhoz űzi vére.
Dologrul tért meg; veritékét letörölte,
S még asztalán párolgott felesége főzte,
Gyermeke simitá barázdás homlokát még,
Komoly, nyugodt volt, s tudta ő az egész kátét
(Olvasta valaha Jeremiást és Mátét,
Tudott Heródiásról, ki elveszti Jánost,
Ammon fajtalan élete neki világos);
Midőn egy gondolat fogamzott meg agyában:
Adélt, a tündért, az angyalt meglepni ágyban.
Először lángba boritá arcát a szégyen,
De majd erőt vett - mint paskorta vágy a légyen,
Ha édes morzsalékra lel - vad indulatja;
Becézi immár és magát ezzel mulatja;
Szivébe nő, roppant fává megizmosulva,
Rügyet bocsájt, gyümölcsözik perc tűnte múlva.
Magába végre furfangos tervet kovácsol.
S a rút Janót, a pórt Adélhoz űzi vére.
Dologrul tért meg; veritékét letörölte,
S még asztalán párolgott felesége főzte,
Gyermeke simitá barázdás homlokát még,
Komoly, nyugodt volt, s tudta ő az egész kátét
(Olvasta valaha Jeremiást és Mátét,
Tudott Heródiásról, ki elveszti Jánost,
Ammon fajtalan élete neki világos);
Midőn egy gondolat fogamzott meg agyában:
Adélt, a tündért, az angyalt meglepni ágyban.
Először lángba boritá arcát a szégyen,
De majd erőt vett - mint paskorta vágy a légyen,
Ha édes morzsalékra lel - vad indulatja;
Becézi immár és magát ezzel mulatja;
Szivébe nő, roppant fává megizmosulva,
Rügyet bocsájt, gyümölcsözik perc tűnte múlva.
Magába végre furfangos tervet kovácsol.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
