Kosztolányi Dezső: Már néha ott ülök velük.
Enyém boruk és kenyerük,
de akkor eljön a Gonosz
s megostoroz.
Mindig ördög-keményre ver
s mint dactól égő angyalok,
erős vagyok.
bezárja, áldott-rossz barát
és megmutatja, merre van
az én utam.
élet, véresre szájamat,
jajomnak ő ad nyelveket
s perelhetek.
jobb, mint a jó, igaz-verő,
ős, bibliai, furcsa rém,
megáldlak én,
Dal csöndbe. Zajba hallgatás.
Időbe jel. Zordércű tömb.
Több és különb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me