Kosztolányi Dezső: Mult este kissé lehajoltam
Mult este kissé lehajoltam
Mult este kissé lehajoltam,
s feleségem azt mondta halkan,
őszülsz, fiam.
s feleségem azt mondta halkan,
őszülsz, fiam.
Tompán a lámpafénybe néztem,
aztán zavartan fütyürésztem,
búsan-vigan.
aztán zavartan fütyürésztem,
búsan-vigan.
Mint a hold-udvar őszi éjen,
olyan volt most a lámpa nékem,
oly hallgatag.
olyan volt most a lámpa nékem,
oly hallgatag.
Ádám fiunk már álmodott rég
s én mintha messze-messze volnék,
a föld alatt.
s én mintha messze-messze volnék,
a föld alatt.
Az ablakokat mind bezártam
s úgy ültem a budai házban,
mint aki fél.
s úgy ültem a budai házban,
mint aki fél.
Eszem azon járt, ama tincsen,
zörgette a szél a kilincsem,
az ősz, a szél.
zörgette a szél a kilincsem,
az ősz, a szél.
Egy ember járt itt, csúnya ember,
szakálla kender, a november,
jaj istenem.
szakálla kender, a november,
jaj istenem.
Én láttam őt, mint apró-cseprő,
söpör-söpör, kezébe seprő,
jól ismerem.
söpör-söpör, kezébe seprő,
jól ismerem.
A kapudat hiába zárod,
hiába bújsz, fejedre károg
s oly rút e dal.
hiába bújsz, fejedre károg
s oly rút e dal.
Nevetni nem hagy, sírni sem hagy,
azt dudorássza egyre, nem vagy
már fiatal.
azt dudorássza egyre, nem vagy
már fiatal.
1917
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
