Kosztolányi Dezső: Akárcsak egy kormos szénégető
Akárcsak egy kormos szénégető
Akárcsak egy kormos szénégető,
fekete az apám és szigorú,
nem csókol meg, sohase nevet ő,
a homlokán titokzatos ború.
Mért nem beszél? Mi szótlanul eszünk
s ő fölkel és a csillagokba turkál
egy hosszú csővel, a temetőútnál,
de sose mutat csillagot nekünk.
Csak nézem őt. Körötte száz csoda,
korongok, mérgek, kémszerek pora.
Olyan tudós, erős, akár az Isten.
Ha nála aluszom és a homályon
lidérceket idézek, szinte várom,
mikor zörget rablókéz a kilincsen,
hogy összetörje és vadul lelője...
Úgy szeretem s félek vacogva tőle
és félek, hogy egyszer a fegyverével
ennen koponyáját loccsantja széjjel,
vagy elmegy innen, nem jő sose vissza
s vérben, halálban omlik el a titka.
fekete az apám és szigorú,
nem csókol meg, sohase nevet ő,
a homlokán titokzatos ború.
Mért nem beszél? Mi szótlanul eszünk
s ő fölkel és a csillagokba turkál
egy hosszú csővel, a temetőútnál,
de sose mutat csillagot nekünk.
Csak nézem őt. Körötte száz csoda,
korongok, mérgek, kémszerek pora.
Olyan tudós, erős, akár az Isten.
Ha nála aluszom és a homályon
lidérceket idézek, szinte várom,
mikor zörget rablókéz a kilincsen,
hogy összetörje és vadul lelője...
Úgy szeretem s félek vacogva tőle
és félek, hogy egyszer a fegyverével
ennen koponyáját loccsantja széjjel,
vagy elmegy innen, nem jő sose vissza
s vérben, halálban omlik el a titka.
Ha elmarad, virrasztva sírok éjjel.
Ilyenkor kimegyek.
Az udvar alján
kel az újhold - oly vézna, furcsa, halvány -
olyan, mint egy arcél. Oly hallgatag.
Akár apám kemény és sárga arca
egy fekete keménykalap alatt.
Az udvar alján
kel az újhold - oly vézna, furcsa, halvány -
olyan, mint egy arcél. Oly hallgatag.
Akár apám kemény és sárga arca
egy fekete keménykalap alatt.
1910
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
