Kosztolányi Dezső: Az első ősz
Az első ősz
Az első ősz.
Jaj, az de szomorú volt.
A híg eső sötéten csepegett,
és kézilámpással, rozoga pallón
ballagtak el a szótlan emberek.
Csak erre emlékszem. Még néha arra,
hogy halt meg a kertünkben egy virág
s a zöld gyepen sárgálló délutánon
cikáztak a virgonc, fehér cicák.
De estefelé fojtott már a füstszag,
csak a gyümölcs mosolygott a rudon,
gyertyával jártak a pincék homályán
s lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,
a vén pohárba, esti lakomára.
Mind, mind nevettek, én voltam csak árva
és fájt a szépség és a csillogó bor,
és fájt az ősz és a zenés szüret,
a sár, a szél, a nyár bús nevetése,
a nagymamák, kik kéklő szemüket
rám csillogtatták pápaszemen által.
És fájt az est, mikor az emberek tárt
csűrökbe vitték a dús, szőke termést
s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt.
A kerti székeket is mind behozták
és gyertya mellett a szobában ettünk,
mint temetésre, kongott a harangszó
és a tünő nyár settengett megettünk.
A híg eső sötéten csepegett,
és kézilámpással, rozoga pallón
ballagtak el a szótlan emberek.
Csak erre emlékszem. Még néha arra,
hogy halt meg a kertünkben egy virág
s a zöld gyepen sárgálló délutánon
cikáztak a virgonc, fehér cicák.
De estefelé fojtott már a füstszag,
csak a gyümölcs mosolygott a rudon,
gyertyával jártak a pincék homályán
s lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,
a vén pohárba, esti lakomára.
Mind, mind nevettek, én voltam csak árva
és fájt a szépség és a csillogó bor,
és fájt az ősz és a zenés szüret,
a sár, a szél, a nyár bús nevetése,
a nagymamák, kik kéklő szemüket
rám csillogtatták pápaszemen által.
És fájt az est, mikor az emberek tárt
csűrökbe vitték a dús, szőke termést
s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt.
A kerti székeket is mind behozták
és gyertya mellett a szobában ettünk,
mint temetésre, kongott a harangszó
és a tünő nyár settengett megettünk.
Kis nyári ruháim is eltemették
egy zöld ládába, ott tavaszig sírtak
s nyomukba - hűvös, józan, őszi tömjén -
halálosan fojtott a naftalin-szag.
egy zöld ládába, ott tavaszig sírtak
s nyomukba - hűvös, józan, őszi tömjén -
halálosan fojtott a naftalin-szag.
Ilyenkor elfutottam a szobámba
az orvosságos-üvegek közé
és néztem, hogy repül le néma gyásszal
az est a csapzott, tarlott táj fölé.
Kis ujjaimmal csendesen doboltam
a lágyan összeizzadt üvegajtón,
a konyhában daloltak a cselédek,
a szél valamit keresett sóhajtón.
És amikor már mindenütt sötét lett,
az ágyba megöleltem kisöcsémet.
Aztán pihegve sírtam egymagamban,
a fákra néztem, lombjuk úgy zugott.
Titokzatosan bámultak szemembe,
mint rongyba burkolt, ázott koldusok.
az orvosságos-üvegek közé
és néztem, hogy repül le néma gyásszal
az est a csapzott, tarlott táj fölé.
Kis ujjaimmal csendesen doboltam
a lágyan összeizzadt üvegajtón,
a konyhában daloltak a cselédek,
a szél valamit keresett sóhajtón.
És amikor már mindenütt sötét lett,
az ágyba megöleltem kisöcsémet.
Aztán pihegve sírtam egymagamban,
a fákra néztem, lombjuk úgy zugott.
Titokzatosan bámultak szemembe,
mint rongyba burkolt, ázott koldusok.
1909
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
