Kosztolányi Dezső: Halottak napján
Halottak napján. |
hogy áhitatra kondít a harang,
elálmodozom a búgó harangon.
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.
Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölelt jól.
A lámpatenger kék, beteg derűjét,
az őszi fényt tükrözte vissza tán.
a lelkem ott járt a sírok között
s a víziók egymást riogva űzték.
két gyertyatartó szomorún ezüstlött,
tágas szobánk homályba öltözött.
és megbotoltam réveteg imámban,
anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me