Kosztolányi Dezső: EULÁLIA
A sóhajország árnyán |
laktam egyedül, árván, |
s az angyali jó Eulália lett remegő arám,
a sárgahajú Eulália lett mosolyos arám.
Ó - a szeme ég, |
mint éjjel az ég, |
S a lágy pihe-gyöngy, |
a bíbor, a gyöngy, |
nem oly aranyospuha, mint Eulália fürtje, a sárga fürt,
nem oly sugaraspici, mint Eulália fürtje, a drága fürt.
A bánat - a múlt |
a semmibe hullt, |
az ég aranyán |
ég a halavány |
ha rám veti jó Eulália felragyogó szemét,
ha rám veti szent Eulália lágy ibolyaszemét.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me