Kosztolányi Dezső: A LABDA
tovább adod, röpülve, untalan,
mint a sajátod; az suhant beléd,
mi illanó s a tárgyba súlytalan,
hogy innen, a formákba öltözött
földből a testbe át nem párolog:
te röpülés és leesés között
mint hogyha vinné ernyedetlenül,
föl, a dobást - s ha hullik és ha áll,
s egyszerre ő lesz a csoport urává,
mely átalakul új táncfigurává,
a röpte hirtelen elül
s magas kezek mély csészéjébe hull.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me