Kosztolányi Dezső: JEREMIÁS
ám te jöttél, háborgó Erő,
mely szivünk tövissel koszorúzza
s szívem, mint oroszlán szíve fő.
már, hogy apró gyermek voltam én:
seb lett most belőle: fáj és fájat
s vért kiáltok, bút bomoltan én.
mit, te Telhetetlen, ránk kimérsz
és nem ölhetik meg szájam s Engem
csöndesitsd le búját, ha kimélsz.
fekszünk, a világot eltiporva
és a földön nem lesz semmi más,
megzengessem hangom újra, végre,
mely jaj volt mindég és orditás.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me