Kosztolányi Dezső: JOSUÉ UTOLSÓ ORSZÁGGYŰLÉSE
mielőtt más folyóba omlana,
a legöregebb törzsön úgy kiált át
utolszor Josué kemény szava.
a szív, a kéz érezte a veszélyt,
mint hogyha harminc csata zaja zúgna
egyetlen szájban; és e száj beszélt.
mint ama jerikói nagy napon,
de most a sok-sok kürt őbenne rezgett,
inogni kezdett életük, vakon,
elfogta őket görcsös borzadály,
még meg se gondolták, hogy Gibeonban
Ő ordította fel a napra: Állj: -
tartotta a napot, hogy keze fájt,
a harcos törzs fölé, magasra tolva,
csak mert valaki kimondta az állj-t.
alig taposta már-már a porondot
és nyomta vállát száztíz súlyos éve.
Most felkelt és a sátorokba rontott.
"Mit igértek Istennek? Rengeteg
isten kisért, de meg ne rengjetek.
Mert akkor szertemorzsol az Úr ökle."
"Én és házam övé vagyunk örökre."
jelet adj, gyámolítsd a tévedőt..."
még látták, amint felhaladt a hegyre.
Aztán nem látták soha többet őt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me