Kosztolányi Dezső: PARASZTLOVAK
a csarnokok felé baktatnak éj-időn.
a mázsasúlyú éj alatt,
olyanok, mint a bús föld, mint a szörnyek.
De amikor mennek botolva,
kocsit cepelve, robotolva,
hátuk kemény, fönséges ívbe görbed
mellette mélán csüng az istráng.
ló csak lohol és lóg a gyeplő;
híven kocog, méterre méter,
a sáros földet egyre túrva,
mint egy munkás, ki jó, ki durva
és úgy hívják: János, vagy Péter.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me