Kosztolányi Dezső: SZERELMES LÁNY
ébredtem és kevély
lengésbe vitt a vágyam.
Hol életem s az ágyam
s hol kezdődik az éj?
én volnék, szerteszét;
áttetsző, mint a kristály,
mély, néma és setét.
fognám magamba én;
oly nagy szivem s vivódik;
el is ereszteném
tartottam is talán.
A végzetem - keresztem
oly furcsán néz ma rám.
közt én bús elvesző,
mozgó akár a boldog
és illatos mező.
s fél, hogy egy hang felel,
mert sorsom az, hogy másban
nyom nélkül vesszek el.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me