Kosztolányi Dezső: A HÓ

Full text search

A HÓ
 
Émile Verhaeren
 
Hullong a hó, hull szakadatlan
mint tiszta gyolcs, hull csendesen
az árva-árva tereken,
s amerre száll, átok terem.
 
Hullong a hó az alkonyatban,
hogy egyik perc a másba pattan,
hull, hull - egyhangún - szakadatlan;
sziszeg, zuhog, akár a katlan;
tompán a néma házra hull,
zárdákon, csűrökön lapul;
sziszeg, zuhog, akár a katlan
s a temetőkre és sírokra száll le halkan.
 
A zord idők bús lobogóját
kibontja a hósík felett;
s a gyászos nyomortól nem óják
kunyhók a bús szegényeket.
 
A fagy lejő s csontig hatol
és szűk a kunyhó, szűk az ól,
a lelkeken ott a nyomor s a hó,
a bús, nehéz és tiszta hó.
Sötét hidegben fázik a lakó
és arca oly sápadt, fakó.
 
Hótól fehér az út,
halottak a faluk;
a sok kristályos nagy kopár fa,
és a didergő fák sora
úgy áll fehér cukorba mártva.
Belepte már a malmot a fehér moha
s olyan, akárcsak egy kelepce
és készen áll prédára lesve;
 
lenn a viharban reszkető
kolostor és a háztető
november óta küzd az estbe;
s a hó csak hull, hull, hullong csendesen
a végtelen, kopárbús tereken.
 
Ameddig csak a szem elér,
minden fehér, fehér, fehér,
hó mindenütt, hó, tiszta hó,
halotti, sápadt takaró,
halotti meddő takaró.
A végtelen tél szemfedője
rongyos pehely-hímmel beszőve.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me