Kosztolányi Dezső: ÓRA
itt tiktakol minálunk a falon.
Megannyi ősöm őrízgette-ótta,
lapján egy rózsa, festett, cifra lom.
Mint ember, úgy néz, ám csak egy a nóta,
bánthatja is váltig az unalom,
ezt mondja: "tik", aztán utána: "tak".
cikcakosan jár, baljós egy alak.
Kaszálja egyre, ami új, örökre,
mindent a vén Idő zsákjába rak.
Tág búzaföldek terjengnek körötte,
régóta jár, de épp most kezdi csak.
víg "tik" tipeg, topog a tompa "tak".
szorong a szív, tüzelni kezd a száj,
egy gondolat zúg - bosszantó darázsa -
fejedben és véredben és a táj,
föld, minden eltűn, súly nyom, mint a mázsa,
csak ő vigyáz, mert néki mi se fáj.
S hogy részegen vársz, bámulsz, mint a vak,
megy oldaladnál - "tik", majd ujra "tak".
Állj, Pillanat, ne szólj időharang!
Csupán a szív verjen, magasba törvén,
némuljon el a többi kába hang.
De ráocsúdsz, hogy itt nem ez a törvény,
hiába vágtatsz, nem tiéd a rang.
s lenn a patkója csattog ütemet.
Lábujjhegyen jár körbe a család,
halk kéz nyit ajtót, szó is félve csendül,
bánat sír az órába, néma vád.
Bús az egész világ, futnál veszettül,
de most az inga lassú és galád,
"tak", mondja hosszan s nagysokára: "tik".
mert az, aki éltette, már nem él,
örökre hallgat, egy gödörbe zárva,
s éjjel kísértet-órán útrakél.
Az ingaóra is ily néma már ma.
Ha fölhúzod, mint bomlott dob zenél
kinyíl a szája, vége, vége már.
mint ott, ahol egy szív bénultan áll.
Nincs is erő, amely életre rázza,
tárt ajtaján besurran a halál.
A lelked ájult borzalom csigázza,
egy eldobott tűt is meghallanál.
Sántítva vánszorog, bicegve lép.
a rombolás, mi békén mit se hagy.
Az óra üvegajtaja csörömpöl,
bezúzza, földre dönti puskaagy.
De a rózsája fénybe tündököl föl
a homlokán, mit elsápaszt a fagy
rézlánca, hosszan, a padlóra hull.
új inga leng és zeng a régi dal.
Vén dobozában az Idő kúszik csak,
szúette fájából halál rival.
Elaggott arcán még sebek virítnak,
de szíve éber, mindig fiatal.
ám mostan is biztos-kimért az út.
akkor ütötte ép el a hatot.
Úgy gyülölöm zsarnok kényét felettem,
sokszor betörném a rút számlapot.
"Oly régi minden", dörmög önfeledten,
"Nem, minden új", kiáltom vissza ott.
rácsapja: "tik", aztán utána: "tak".
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me