Kosztolányi Dezső: ELLENSÉG
ELLENSÉG
Vajon merre tekint az ő ferde fa-arca?
Az az arc, amelyre többet gondolok, mint
azokra, akiknek lelkem eladtam.
Mert zárt ez az arc, mint beszögelt fa-bódé,
kinyithatatlan s rajta hiába
dörömbölök éjjel is, zárva maradna,
itt őrzi haragját, hogy el ne raboljam.
Rejtélyes, rettenetes, régies bálvány,
bámulatos is, hisz nem szeret engem,
kit úgy szeretek, nem ért s tagadja
vérem és könnyem, szívem és agyam.
A körmöm, a körmöm is, melyet levágok,
közelebb van hozzám, mint néki e minden,
mit én cepelek. Megfoghatatlan.
Az az arc, amelyre többet gondolok, mint
azokra, akiknek lelkem eladtam.
Mert zárt ez az arc, mint beszögelt fa-bódé,
kinyithatatlan s rajta hiába
dörömbölök éjjel is, zárva maradna,
itt őrzi haragját, hogy el ne raboljam.
Rejtélyes, rettenetes, régies bálvány,
bámulatos is, hisz nem szeret engem,
kit úgy szeretek, nem ért s tagadja
vérem és könnyem, szívem és agyam.
A körmöm, a körmöm is, melyet levágok,
közelebb van hozzám, mint néki e minden,
mit én cepelek. Megfoghatatlan.
Próbálja-e néha lehunyni szemét,
lélekzeni mélyen és szólni magában:
"Én is így nyújtom nyomorult éltem?"
Vagy nem hiszi el, hogy lélekzem én is?
lélekzeni mélyen és szólni magában:
"Én is így nyújtom nyomorult éltem?"
Vagy nem hiszi el, hogy lélekzem én is?
1925
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
