Kosztolányi Dezső: FÖLÖTTEM AZ ÉJ
a méltóságos, nagy, nehéz folyam,
idesüt a gáz züllött csillaga
s bárkák úsznak fölöttem komoran,
rettentő bárkák és sirok, sirok.
ti kocsilámpák, bús hajótüzek,
lángoljatak s evezzetek,
ti őrült nők, virágos bárkákon,
kacagjatok ki engemet
és menjetek lobogós kikötőkbe.
mázsás vizek feküsznek mellemen,
én itt heverek, én meg vagyok ölve
és figyelek álmatlan, éberen.
És tépem a vizet, álomtalan ágyam,
kicsi a tenger s tengernyi a vágyam.
és nézem a bárkát, amely megindul,
és fényes árnya egész szívemig nyúl,
és hallgatom a mély homályon át
piros torkotok mézes kacaját
hinárok közt, mocsárba, feketén.
És bámulok föl üres halszemekkel
az éj, az éj hináros fenekén.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me