Kosztolányi Dezső: INDUL A SZÁZAD

Full text search

INDUL A SZÁZAD
 
Tu Fu
 
A ló nyihog és a szekér nyekereg,
megcsörren a bús katonák nyila, íjja
és őket anyák, pirinyó gyerekek,
sok-sok feleség szomorú szava híjja.
Az arcukat, ruhájukat kezük lágyan simítja végig,
a jajveszékelő asszonyok sírása felködlik az égig.
 
És kérdezik őket, ugyan hova mennek?
"A hadba - felelnek a zord katonák -,
északra cepeltek el a fejedelmek
s most menni nyugatra... csak egyre tovább...
Akkor hajunk fekete volt, mint sűrű, drága gyapjuk,
most meg ősz fejjel küldenek - és ezt jutalmul kapjuk.
 
Csak harci babért akar ő, liheg ő,
a nép nagyon ismeri, érti a Császárt.
Hiába serénykedik otthon a nő.
Csak tüske van ott, hol a buzakalász állt.
A háború ég, mint a tűz. A vére minket elnyel.
Egy kóbor eb, vagy egy galamb sokkal több, mint
az ember.
 
Nem tiszteli őseit a fiatal.
Érzed, mi e kor, ez a szörnyű, e vásott?
Még télen is áll a nehéz viadal.
S szülőnk keserüli a szörnyü harácsot...
Intsétek meg a nőitek, a férfire-hiúkat,
ha szülnek, csak lányt szüljenek és sohasem fiúkat.
 
A lányka szelid feleség, ara lesz.
Nem több a fiú soha utcai pornál.
Belőle harctereink sara lesz.
Császár, tudod-e, mi rohad Ku-ku-noornál?
Nem láttad az ifjút, aggot, ki holtában sem alhat
és az esős, sötét eget, mely könnyet ont, siralmat?"

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me