Kosztolányi Dezső: A HOSSZÚ, HOSSZÚ, HOSSZÚ ÉJSZAKÁN
ágyamra ül fásultan a magány
és rámtekint és nézdeli magát
és fésüli hosszú, hosszú haját.
és bontja, oldja tornyos fürtjeit
és oldja, bontja - percre perc enyész -
és újra kezdi mindig. Sose kész.
álomtalan partokat hívogat.
Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,
hosszú haját nevetve fésüli.
hogyan motoz-motoz az éjjelen.
Most újra kezdi. Végtelen haja
oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me